Hangos trombitaszó harsant a levegőbe, nekem pedig egy pillanat alatt kipattant a szemem. Felültem az ágyban, azután egy pillanatig zavarodottan néztem körbe, mert nem emlékeztem, hogy hol vagyok, vagy hogy egyáltalán hogy kerültem ide. Hirtelen eszembe jutottak a tegnapi nap emlékképei, így egyszerre minden világossá vált előttem. Lábaimat kibújtattam a takaró alól, majd lerakva őket a szőnyegre, egy darabig eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha valóban királylány volnék, valahol az 1400-as évek közepén, és egy ehhez hasonló szobában tölteném a mindennapjaim, várva, hogy eljöjjön értem a szőke hajú, kék szemű hercegem. Bár egy barna hajú, kék szemű is megtenné. Megijesztett a gondolat, és valamennyire le is döbbentett. Még hogy Jack, mint az én hercegem, ugyan már. Inkább Lis-hez illene. A számat keserű íz öntötte el és a szívemet valami rossz érzés kerítette hatalmába. Elképzeltem Lis-t és Jack-et egy párként, mire a gyomrom görcsbe rándult és kedvem lett volna szétszakítani a fejemben megjelenő képet. Összeszorítottam a szemem, hogy elűzzem a bűnös gondolatot.
- Aurore? – Nyögte álomittasan Lis, a szoba másik végéből. Felé kaptam a fejem, és ahogy megpillantottam az álmos tekintetű, kiengedett barna hajú lányt, elszégyelltem magam. Tényleg… féltékeny lettem egy eszmére, ami az eszembe ötlött? Bűntudat éreztem és most először undorodtam magamtól. Vajon képes lennék tönkretenni a kapcsolatukat is, ha lenne? Valóban így viselkednék az egyetlen lánnyal, aki eddig barátságos volt velem? Nem szabad, hogy emiatt ne legyünk barátok. Jack csak egy fiú. Csak egy fiú.
- Szia – fordultam felé és rámosolyogtam. – Azt hiszem most volt az ébresztő, úgyhogy öltözzünk fel – javasoltam, mire Lis egy sóhaj kíséretében visszahanyatlott a párnájára.
Felálltam és az én ágyammal párhuzamosan elhelyezkedő másik ágyhoz sétáltam, hogy aztán Lis-re vethessem magam, azzal a szándékkal, hogy felrángassam az ágyból. Körülbelül öt perc múlva sikerrel jártam, ugyanis Lis durcásan felült és megdörzsölte a szemét. Árgus szemekkel figyeltem, nehogy visszaaludjon, de figyelmemet egy hang terelte el. Azon ajtó felől jött, ami a csigalépcsőt rejtette maga mögött. Valaki türelmesen kopogtatta a fát a túloldalról, én pedig úgy véltem, hogy senkit sem illik megvárakoztatni – főleg ha nem is tudjuk ki az. Felpattantam és gyorsan a hang forrásához siettem. Résnyire nyitottam az ajtót, majd miután láttam, hogy egy fiatal nő áll mögötte, kitártam és csodálkozva pislogtam rá. Mögöttem Lis ugyanígy tett. Intettem a fejemmel, hogy jöjjön beljebb, mire a nő rám mosolygott, és belépett a szobába.